golgotaszeged

facebooktwitterYoutube-logo

norbiNév: Kácsor Norbert


Gyerekkor: Jászárokszállás
Család: Orsi a feleségem
Feladatom Golgota Szegedben: gyülekezeti előljáró (még nem vén:)), fordító, missziós felelős, kávéfőző

Kedvenc Igevers: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jer.29.11)

 

 

Nem vallásos családból származom, a családomban még nincs más keresztény rajtam kívül. A nagymamám viszont az volt és sokat imádkozhatott értem, mert elég önveszélyes gyerek voltam-szükségem volt a védelemre. De ő sajnos meghalt, amikor 11 éves voltam, így tehát keresztény behatás nélkül maradtam évekre. A középiskolás és főiskolás évek alatt rengeteg mindent kipróbáltam. Kung-fuztam, tanulmányoztam a keleti filozófiákat, jóslást, agykontrollt, stb.

16-17 éves lehettem, amikor a nővéreméktől kaptam ajándékba egy Bibliát. Ők mind a mai napig nem keresztények, de úgy gondolták, hogy egy művelt ember műveltségének elengedhtetlen része a Biblia. Elkezdtem hát olvasni de nagyon nem értettem, a kérdéseimre senki nem tudott válaszolni a környezetemben.

Aztán elkerültem Szegedre, főiskolára, ahol is találkoztam egy csoporttársammal, aki a Timóteus Társaságon keresztül aztán megtért. Nagyon sokat beszélgettünk vele Istenről, a kereszténységről meg ilyenekről, ő mondta el nekem az Evangéliumot. Úgy éreztem, hogy szép dolog ez a hit, de úgy gondoltam, hogy én azért ennél sokkal értelmesebb vagyok, semminthogy ilyeneket elhiggyek.

Aztán eljött 2002 március 14-dike, csütörtök. Este 10-11 körül lefeküdtem aludni és mihelyt behunytam a szemem egy nagyon csúnya arcot láttam profilból (nem álom volt, mert éppencsakhogy behunytam a szemem). Nagyon megsajnáltam szegényt, hogy mennyire csúnya és ekkor az arc szembefordult velem és el kezdett vigyorogni, én még ilyen ijesztő arcot sohasem láttam, nagyon megijedtem, magamra kapkodtam a ruháimat és elrohantam ehhez a barátomhoz (aki szerencsére ilyen későn is beengedett) és elmeséltem neki, hogy mit láttam. Ő jól „megnyugtatott”, hogy az biztos a Sátán volt. Akkor még jobban megdöbbentem, de akkor megértettem valamit: A lelkemért csata folyik. Vagy Istené lesz a lelkem, vagy pedig az ördögé. Nekem kell választanom, de választanom kell, mert ha nem, akkor az ördögé marad.

Ekkor letérdeltem és életemben először megszólítottam Istent valahogy így: Jézus! Eddig én voltam az életem ura és látod, erre jutottam. Kérlek gyere be az életembe és te legyél az életem Ura! Ámen! Semmi különöset nem éreztem, csak egyfajta nyugalmat. A következő 3 nap-hosszú hétvége volt és egész hétvégén egyedül voltam Istennel. Vele kapcsolatban semmi újat nem tudtam meg, viszont magammal kapcsolatban annál inkább. Mintha valami lepel hullott volna le a szememről, megláttam, hogy mennyire önző ember vagyok, mennyire nem őszinték a barátságaim-kapcsolataim, hanem mindenkitől csak szerezni akarok valamit. Akkor még nem tudtam, hogy amit akkor csináltam az bűnvallás volt, de azon a hosszú hétvégén megváltozott az életem.

Isten megújította a gondolkodásomat is és egyre csak faltam a Bibliát. Minden új volt és minden lenyűgözött. El kezdtem járni a Timóteus Társaság heti alkalmaira, ahol nem nénikékkel vagy szektásokkal találkoztam, hanem hozzám hasonló fiatalokkal, akik égtek az Úrért. Jártunk kollégiumokba evangelizálni, és egyre inkább bekapcsolódtam a heti alkalmak szervezésébe is.

A misszionárius srác, akivel elkezdtem beszélgetni (és azóta református lelkész), azt ajánlotta, hogy kezdjek gyülekezetbe járni, és úgy látta, hogy nekem a szegedi Golgota gyülekezet volna a legjobb. És igaza volt! 2002 májusában elmentem hát a Golgotába, ahol volt már 1-2 ismerősöm, tetszett a stílus és a környezet, hát maradtam. Szépen lassan beépültem a szolgálatba-elég gyorsan rájöttem, hogy a keresztény élet egy szolgáló élet, tehát igyekeztem minél inkább segíteni, ahol tudtam. Azóta itt teszem a dolgom és igyekszem képességeimet-ajándékaimat itt kamatoztani Isten dicsőségére és az itteni emberek javára.

Mit érdemes még tudni rólad?

Szegeden élek a feleségemmel, Orsival. Angoltanár vagyok, szeretem a kereszténységet is egyfajta készség tárgyként tekinteni, mint pl az angolt. Az angoltanárnak nem az a dolga, hogy az angol nyelvtan rejtelmeit taglalja, hanem hogy egy olyan környezetet teremtsen, ahol a diákok bátran használják azokat az eszközöket, amikkkel a tanár felruházta őket. Ugyanígy engem a kereszténység gyakorlati oldala érdekel igazán. Gyülekezeti vezetőként erre aspektusra koncentrálok. Igyekszem a gyülekezetünk tagjait minél inkább belevonni a misszióba, a szolgálatba.

Mit szeretsz Istenben a legjobban?

Szeretem látni, ahogy Isten megmond valamit, hogy mit fog tenni, aztán a szemem láttára megteszi.

Például?

A hódmezővásárhelyi gyülekezetplántálás is úgy kezdődött, hogy úgy éreztem, hogy Isten valami nagy dolgot akar véghezvinni ott, én pedig vagyok annyira kalandvágyó, hogy ezt az első sorból akarom végignézni. Azóta Vásárhelyen dolgozom, van ott egy kis házicsoport, voltak diákok Vajtáról stb., szóval Isten komolyan gondolja, amit mond.

Mit szeretnél látni, hogy Isten mit tesz ezen a környéken?

Szeretném látni, ahogy Isten gyülekezeteknek egy olyan hálózatát hozza létre itt a Délvidéken, amellyel valamilyen formában az egész térséget elérjük az Evangéliummal.

Mi a kedvenc Igeversed?

Ézsaiás 61. 1-4